Vicces Bödön
A türelem tragédiája
A gyerek arcán félszeg mosoly. Nem volt híján az igyekezetnek ahogy a kis csizmáját próbálta felhúzni a kis lábára. Klárika óvónő szeretettel nézte a kis krapek ügyetlenkedését. Azért lépett erre a pályára, mert imádta a gyerekeket. Teljes odaadással próbált minden gyereket felkészíteni az iskolai életre. Megsimogatta a gyerek fejét.
- Na, hadd segítsek, te kis csirkefogó!
Klárika gyakorlottan látott neki a feladatnak. Bár egy kicsit csodálkozott, hogy milyen nehezen sikeredik, de ketten felhúzták. Még Klárikának is melege lett egy kicsit. Győztes pír színezte halovány arcát, de aztán elbizonytalanodott, amint rápillantott a kis krapekre. Gyanús ez a kis ördög a félszeg mosolyával.
- Valami baj van, kis barátom?
- Nincs, csak fordítva vettük fel a csizmát.
Hoppá! Tényleg. Enyhe bosszúság vett rajta erőt. Meg se nézte, miként kezdett hozzá az óvodás. Sebaj, lefelé könnyebb! Aztán megint vissza. Na még egy kicsit... Még egy kicsit... Mindjárt kész... Nna! Elégedetten törölte le az első verejtékcseppeket. Aztán enyhén megrezdült a keze. Mi ez a félszeg mosoly? Ez a gyerek mondani akar valamit!
- Tetszik tudni, ez a csizma nem az enyém...
Puff neki! Gondolkodás nélkül tépte le a gyerekről a csizmát. Mii?! Ez a kis sátán rajta mulat!
- ...hanem a bátyámé, csak ő már kinőtte.
Hogy az a...! Az óvónő már nem fogta vissza magát. Teljes erőből tépte fel a lábbelit. Hosszú lesz ez a mai nap. Büdös kölyke! A hátán csorgott a víz amíg ráadta az ovisra a sapkát, sálat, kabátot.
- Hol a kesztyűd?
- A csizma orrába tettem.
A mentő gyorsan kiért. A kollégák nem értették, miért lett olyan sűrgős a felmondás, hogy Klárika még a korházban megírta azt.
A nyúl
Géza már nagyon éhes volt. Alig várta, hogy hazaérjen, s kedvenc ételének ízeit érezhesse a szájában. Vadász cimborájával már áldomást is ittak rá a kocsmában.
"- Csak egy ezres meg egy sör, Gézukám, a hülyének is megéri. Legalább két és fél kiló az a nyúl!"
Aztán ittak. Nem egy sör volt sose a vége az ilyen kocsmai üzleteknek, de nem bánta. Vigyázott rá mindig, hogy a partner nehogy előnnyel zárjon. Benyitott a sütőbe, aztán ingerülten bezárta. A nyúl nem volt készen. Vajon mit végzett az asszony a meló után ha ezt nem? Mi lehetett fontosabb a vacsoránál? Csak jöjjön haza, majd ad ő neki! Barátnők! Kozmetika! Tanfolyamok! Elszállt itt a gyeplő! Na majd...! Csak jöjjön elő!
- Mit is mondott a vadász? Hová tette a nyulat? - mondta ki hangosan a szavakat.
"- A verandára tettem egy piros szatyorba, csomagoló papírban. Meg is nyúztam."
- Aha! Piros szatyor. Lássuk. Mer' megnyúzta, mi? Ezt inkább agyonverték. Még a feje sincs meg. Biztos már reggel részeg volt, a disznaja! Na, ez sincs két kiló.
Hamar kész lett a nyúl. Senki nem zavarta. A kisebbik gyereket látta csak. Imádja a kertet. Most is egy ásóval szaladgál az udvaron. Közben megjött a neje is. Mérgesen vágta hozzá a szavakat:
- Mi a fene volt fontosabb a vacsoránál?!
- Miről beszélsz? Ott van a hűtőben. - szólt az asszony megrökönyödve.
- És te se rohangálj azzal az ásóval! - förmedt rá a gyerekre is.
- Nem láttátok a Micit? Alá szaladt egy autónak. Abba a piros szatyorba tettem a verandán.
Így történt, hogy valahányszor a kedvenc kocsmámba mentem, és a Gézával találkoztam, akkor mindig ingyen volt a pia a hallgatásomért. Jó étvágyat!
Tanfolyam kezdő alkoholistáknak!
google search: Fergeteg68 Pszichocentrum